A programsorozat minden elemének célja az volt, hogy a sérült gyermekek és családjaik számára is közös élményalapú programokat szervezzünk úgy, hogy speciális élethelyzetükhöz kapcsolódó mindennapi mentális és érzelmi terheiket csökkentő előadásokat, tanácsadást is tartsunk.

A családterápiás előadások, workshopok és egyéni családterápiás foglalkozások során számos hasznos ismeret, tapasztalat, tudás került átadásra, mely a mindennapi élethelyzetek kezelését teheti könnyebbé a résztvevők számára. A résztvevők aktív részesei voltak az előadásoknak, sok kérdés hangzott el, melyből kitűnik számunkra, hogy az érintettek részéről igen nagy az igény az olyan előadásokra, ahol közösségben, hasonló helyzetben élőkkel együtt megbeszélhetik és átadhatják tapasztalataikat, felteheti kérdéseiket. Sokszor az elszigetelődés a sérült gyermeket nevelő szülők számára jelenti a napi nehéz feladatok mellett a legnagyobb nehézséget.

A koncerteken, integrált színi előadáson és a kórházlátogatás keretében részt vevő épek és sérült gyermekek számára a közös programok és élmények nem csak az érzékenyítés „feladatát” látta el, hanem megerősítette annak elfogadását, hogy a sérült emberek is éppúgy képesek sok mindenre, mint ép társaik, csak „másként”.

A közös, integrált kulturális és szabadidős programok nagy élményt jelentettek az épek és a sérültek számára is, hisz olyan eseményeken való részvételt tudtuk biztosítani, melyekre önerőből nem biztos, hogy el tudtak volna jutni.

A képzőművészeti kiállítás, mely másfél hónapig volt megtekintethető, mely gyengén látó gyermekek alkotásaiból állt, szintén a rácsodálkozás és megismerés, szemléletváltozás lehetőségét biztosította a sérült gyermekek számára, hisz olyan alkotások készültek, melyek minőségében és színvonalában is sokszor az épek alkotásainak minőségét is meghaladta.

Eredmények:

A programsorozatról összességében elmondható, hogy hasznos volt, olyan témák kapcsán sikerült megszólítanunk résztvevő sérült gyermekeket nevelő szülőket mely mindennapi életük során nyújthat számukra segítséget. A szemléletformáló hatását az épek körében mind a kiállítás, színi előadás és a tábor is érvényesítette.

A 7 alkalmas családterápiás előadás és workshopok témáihoz kapcsolódó kérdőívek eredményeinek összegzése alapján elmondható, hogy a résztvevők igényt tartanak hasonló témájú előadásokra, szívesen részt vennének rajta és igénylik ezt a fajta segítséget. Sokan közülük nyitottak voltak olyan technikákra, melyek segíthetik Őket a mindennapi stressz kezelésében, így nyugodtabban tudnak családjukkal foglalkozni.

Csodatábor

Különleges - pszichológusunk által megfogalmazott, gyermekekre konkrétan igazolt - megfigyelés, hogy a hétköznapi életben, iskolaidőben magatartászavaros, a devianciára hajlamosabb táborlakók teljesen asszimilálódtak a közösség pozitív kisugárzásához. Mindenkiből a legjobb énjét hozta ki a tábor. Valós, és nevelői beavatkozást igénylő konfliktusok egyáltalán nem fordultak elő a tábor folyamán. Mindenki mindenkinek-" a „sérült is adhat” mottó szerint - segíteni tudott valamiben. Mindenki figyelt mindenkire, mindenki játszott mindenkivel, mindenki komolyan vette a másikat. A kísérők, közöttük mi, az Alapítvány vezetői, a felelős táborvezetők- Max Lucado: Értékes vagy c. motivációs meséjének szellemében - tudatosítottuk magunkban, hogy mindenkinek vannak értékei, és nem az objektív, hanem a személy szerinti relatív teljesítmény alapján kell értékelnünk a ránk bízottakat.

A köztereken, a strandon, a városban való „tömeges” jelenlétünk érzékelhetően nem szánalmat, rossz értelemben vett sajnálatot, hanem minden esetben elismerést, vidámságot és meghatottságot váltott ki a csapatot szemlélő emberek számára, ami hihetetlen ösztönző hatást gyakorolt abba az irányba, hogy a fogyatékosságot nem kell szégyellni, elrejteni, eltitkolni mások elől. Mindez kézzelfoghatóan támasztotta alá azt a gyakorlati megfigyelésünket, hogy a jó szándékú ember egyéni életében örömmel vállal szolidaritást sérült társával, illeszkedik be az életébe akkor, ha a másikban nem ellenfelet, kivételezett helyzetűt, okkal, vagy ok nélkül különféle kedvezményekben részesülő konkurenciát lát. Fiatal, kiforratlan személyiségek esetén az „integráció” ilyen formájú erőltetése céljával ellentétes eredményt hozhat. A teljesítmény-orientált, és - egyébként teljes joggal, és szükségszerűen - versenyszellemre épülő oktatási rendszer keretében az integráció jelenlegi gyakorlata (ép közösségbe helyezett sérült személy) zsákutcának látszik, amely a problémákat, különbségeket nem megoldja és ellensúlyozza, hanem kiélezi és felerősíti. Pályázati programunk csúcsa, tetőpontja, kiteljesedése volt ez a néhány nap,